Vyhľadávanie

Aktuálne počasie u nás

jasno 24 °C
Vietor: V 2,1 m/s

Aktualizované: 20.06.2019 17:26

História počasia

Web kamera

webkamera


Az idegenszármazású fás növények tanulmányozásának gondolata Ambrózy-Migazzi távozását követően is megmaradt – csaknem az összes jelentős személyiség, aki a Malonyai Arborétumban dolgozott, éltette ezt a gondolatot. A háborús évek nehéz időszakában Jozef Mišák és Jozef Richtár cseh kertészek vitték tovább ezt az elképzelést, akik egyedi Csehszlovák parkként szerették volna megőrizni az arborétumot. 1953 után, amikor a Malonyai Arborétum a Szlovák Tudományos Akadémia részévé vált, a gondolat mindaddig elképzelhetetlen magaslatokra tört, František Benčať igazgató az összes perspektivikus idegenszármazású fás növény szlovákiai meghonosítását célzó elképzeléséből létrejött a „Kínai dendroflóra kísérleti területe” elnevezésű projekt, amely ma a Kelet-ázsiai dendroflóra területe elnevezést viseli.

A Kínába 1960-ban megvalósított tanulmányi és gyűjtőexpedíció, az azt követő számos kínai fás növény introdukciója František Benčať és Daniel Kovalovský által, majd akklimatizációjuk és átgondolt elrendezésük a 14 hektáros, eredetileg mezőgazdasági földterületen, Ivan Tomaška tervei alapján, teremtették meg annak a fitogeográfiai területnek az alapjait, ahol a kelet-ázsiai fás növények természetes elterjedésük szerinti területeken kerültek volna bemutatásra. Az ezt követő expedíciók Közép-Ázsiába és a Kaukázusba 1962-ben, majd később Észak-Koreába 1982, 1983 és 1985-ben elősegítették a Kelet-ázsiai dendroflóra területének egységes kiépítését, Közép-Ázsia és a Kaukázus, valamint Észak-, Közép- és Dél-Kína, Himalája a Távol-Kelet, Korea és Japán önálló részlegeivel.

A fás növények introdukciójának fejlődése vonatkozásában nagy előrelépést jelentett a botanikai intézményekkel való együttműködés kibontakozása az Index seminum – ingyenes mag, vagyis növényi anyag cserebere. Habár tudományos szempontból ez az anyag nincs olyan nagyra értékelve, mint közvetlenül az expedíciós tevékenység során begyűjtött alapanyag, mégis jelentős génforrást képvisel a konkrét dendroexpozíciók kialakítása tekintetében. 

Az SZTA Malonyai Arborétum látogatói számára épp ez a rész jelenti a legnagyobb látványosságot, nem csak a tavacskák körüli festői szépségű kertészeti elrendezésű helyek, hanem a fás növények jelentős szezonális dinamikája miatt ezen a területen, ahol többségében épp lombhullató fajták találhatók. Az ezen a területen átvezető tanösvény a kastély elől indul, Közép-Ázsia, Kaukázus, az eredeti koreai terület, Japán, Észak-Kína, Dél-Kína, Közép-Kína és Himalája részlegek mellett, vissza a kastélyhoz nem messze az első megállótól. Ezen a területen sétálva leginkább a himalájai selyemfenyőn – melynek hosszú tűlevelein és nagy tobozain – akad meg a szemlélődő tekintete, továbbá a japán tölgy nagy levelein, a japán kryptomerián (Japán szugifenyő)és  a szecsuáni ősfenyőn (Kínai mamutfenyő, metasequoia), a japán juharok, orgonák, közönséges jezsámenek, gyöngyvirágcserjék, loncok, madárbirsek, kalinák (bangita), gyöngyveszők és fagyalok számos fajtáján.

Habár a gyűjteményekben már célzott szűrés szükséges a csoportokban élő egyedeket illetően, a terület még mindig fiatalosan hat, a legmagasabb hosszú életkorú fás növények nem érik el a 15 m magasságot, a terület kellőképpen áttekinthető, és ezt az aspektus tartják szem előtt a rétek megőrzésével is.